2015. február 28., szombat

Szeged - Öthalom löszterületén végzett környezettörténeti vizsgálatok eredményei 2

Szeged - Öthalom jelentősége a múltbeli emberi közösségek életében

Mi volt a jelentősége Szeged - Öthalom területének az egykor élt, múltbeli közösségek életében?
Ez egy nagyon fontos kérdéskör, oly annyira, hogy csak akkor értjük meg, ha arra a kérdésre is válaszolunk, hogy vajon Szeged városa miért alakult ki, és miért pont ott, ahol van?
Szeged városának és környezetének társadalmi fejlődése visszavezethető az első (újkőkori - neolit) élelmiszer termelő közösségek megtelepedéséhez és a neolit közösségek fejlődéséhez, a neolit civilizáció kiteljesedéséhez, a neolit települési rendszer, termékcserén alapuló kereskedelmi hálózat kiépüléséhez. Ezt jelzik a Szeged környéki - egykori Tisza allúviumához, Maros folyóhoz kapcsolódó neolit megtelepedések, a késő neolit többrétegű lakódombok (tellek). Ez utóbbiak egyértelműen már kereskedelmi funkcióval is rendelkezhettek, és az anyag oldódási tulajdonságai következtében nehezen nyomon követhető sókereskedelem aktív részesei lehettek. Az organikus kultúrák szintjén, mint amilyen a neolit civilizáció is volt, az erdélyi sótelepekről származó legeltető állattartásban, étkezésben kiemelkedő jelentőségű, belső kontinentális területek ellátásában alapvető sóanyag elszállításában a Maros folyó alapvető szerepet játszott. Így a Maros tiszai torkolata, mint átrakodó, kikötő és kereskedelmi  hely kiemelkedő jelentőségű volt már a neolit korban is, majd ezt követően szinte napjainkig minden kultúra, társadalmi szerveződés esetében. 




1.ábra Magyar Vízügyi Intézet térképe a Kárpát - medence vízjárta helyeiről 1938-ból, benne a Szeged környéki, Maros torkolathoz kapcsolódó vízjárta, mocsaras helyekkel

Mivel a Maros torkolatának környezete Szeged város föltöltése előtt egy vízjárta mocsarakkal tagolt hely (1. - 3. ábra) volt, ezért azok a területek, amely száraz, kiemelkedő felszínt (szigeteket - szegeket - "szögeket") alkottak ebben  mocsaras környezetben igen jelentősek voltak az egykori közlekedés, megtelepedés és kereskedelem szempontjából.



2.ábra Szeged és közvetlen környéke, benne a budai és csongrádi utak találkozásánál található Szeged - Öthalommal. In: Kristó Gyula szerkesztő Szeged története 1. Kezdetektől 1686-ig. Szeged, 1983 (41. grafikai melléklet)




3.ábra Magyar Vízügyi Intézet térképe Szeged és környéke vízjárta helyeiről 1938-ból, benne a Szeged környéki, Maros torkolathoz kapcsolódó vízjárta, mocsaras helyekkel


Szeged - Öthalom természetes adottságainak jelentősége, hogy a dunai átkelő helyek felé kapcsolatot jelentő, kiemelkedő magasságú, löszökkel és futóhomokkal fedett Kiskunság régiónak egy a tiszai allúviumba benyúlő, félszigetszerű maradványfelszínét alkotja. Az örhalmi terület egy maradványfelszín (4. ábra), amelyet körbevesz a tiszai folyóvízi erózióval kialakult allúvium.





4. ábra Szeged – Öthalom morfológiai térképe az 1992 július- augusztusban mélyített geológiai fúrásokkal (Sümegi, 1992

Tulajdonképpen ez figyelhető meg a történelmi térképeken is, elsősorban az első osztrák katonai térképen, amely 1782-ben készült (5. - 6. ábra). A terület így mind genetikailag, mind exogeológiai (geomorfológiai) szempontból a Kiskunság szerves részének tekinthető.

5. ábra Szeged – Öthalom az első osztrák katonai térképen (1782, 1 : 28 800)



6. ábra Szeged – Öthalom felnagyítva az első osztrák katonai térképen (1782, 1 : 57 600)


Ennek a exogeológiai (geomorfológiai) tulajdonságnak köszönhető,  hogy Szeged központja (a só átrakodását, a Maros torkolatot, a hajózást, kereskedelmet őrző) Palánk felé innen vezetett a csongárdi és a budai út is (5. és 6. ábra), mint azt az osztrák felszabadító sereg zsoldjában Szegedre érkezett francia mérnök De la Croix Paitis is megfigyelte Szeged 1686 történő oszmán uralom alóli felszabadítását (7. ábra) követően.





7. ábra De la Croix Paitis francia származású osztrák császári tiszt térképe Szeged és környékéről 1710 -1713-ból

Ezen történelmi térképek alapján az elmúlt 300 évben a Szegedről kiinduló és a Duna - völgye felé irányuló kereskedelem egyik fontos területe volt Szeged - Öthalom és ez a szerep még erőteljesebb lehetett 2000 évvel ezelőtt a császárkorban, mikor a római hódítások nyomán Erdély és az erdélyi sótelepek a római Dácia tartomány révén szoros kapcsolatba került az atlanti és a mediterrán térséget meghódító Római Birodalommal. Ebben az időszakban az Alföldet, így a Tisza és a Maros folyók völgyeit, Szeged környékét az eurázsiai sztyepp - erdőssztyepp övezet szinte egészét megszálló szarmata kultúra uralta. Ez ismerhető fel Ptolemaiosz görög tudós II. században készült és középkori bizánci másolatokban fennmaradt térképén is (8. - 10. ábra).




8. ábra Ptolemaiosz világtérképe a Krisztus utáni II. századból


9. ábra Ptolemaiosz térképe a Duna - Tisza közéről, a Tisza (Parthisos, Parisos, Pathissos) és a Duna (Istros) folyókról és a területet megszálló szarmata Jazigokról, Dácia és Pannonia Inferior tartományokról a Krisztus utáni II. századból


10. ábra Ptolemaiosz térképe Szeged (Partiscum) környékéről és az itt található jazig településekről a Krisztus utáni II. századból (régészetileg még egyik ókori térképen rögzített települést sem sikerült igazolni)


11. ábra Hérodotosz görög történész ("a történelem atyja, a Krisztus előtti V. században élt) leírásai és Ptolemaiosz  világtérképe nyomán rekonstruált elhelyezkedése a különböző népeknek, köztük a szarmatáknak, a Krisztus előtti VI - V. évszázadra vonatkozóan. Látható, hogy az akkor még a Volga torkolatnál, Fekete tengertől északkeletre élő szarmaták, a Krisztus követő évszázadokban már a Kárpátokon belül is éltek (jazik és roxolán törzsek)

Szeged (Partiscum) első említése is Claudius Ptoleimaios II. századi térképén és Geographica Hyphegesise  munkájában - Maximus Planudes (1260-1310) bizánci szerzetes másolatában maradt fenn  - 52 másolatból 16 tartalmaz térképet – a bemutatottak (9. és 10. ábra) az oklahomai könyvtár internet oldaláról  származnak.




11. ábra Plinius Naturalis Historiae munkájának egy XVII. században készült lenyomata


A térkép információt írásos források is megerősítik.  Idősebb Plinius (a Krisztus után 77 - 79 között íródott Historia Naturalis IV, 12 oldalán) a következőket írja: "Campos et plana Iazyges Sarmatae, montes vero et saltus pulsi ab his Daci ad Pathissum amnem tenent” = Szarmata – Jazigok bírják a síkságokat és nyílt területeket, visszaszorítva a dákokat a Tisza mögötti erdős részekre, hegyekbe. 





12. ábra Szarmata harcos ábrázoló sírkőlap a Krím félszigetről, a Krisztus utáni II. századból



13. ábra Pikkelypáncélt viselő szarmata harcosok ábrázolása Trainus császár oszlopáról a Krisztus után II. századból


14. ábra Tabula Peutingerina elnevezésű, középkorban előkerült, Krisztus utáni V. században készült római térkép a Római Birodalomról és környezetéről


15. ábra Tabula Peutingerina elnevezésű, középkorban előkerült, Krisztus utáni V. században készült római térkép egy (IV.) metszete, amely a Duna mentét, a jazigok földjét, és a duna menti erődöket, köztük Lugio (Dunaszekcső) és ellenerődjének (Contra Folrentia) helyzetét mutatja be. Ez utóbbi két erőd helyezkedett el Szegedhez (Maros torkolathoz) legközelebb - lásd 16. ábrán


16. ábra A Római Birodalom tartományainak, a szarmata törzseknek az elhelyezkedése a Kárpát medencében és a Maros torkolat - Lugio (Dunaszekcső) közötti kapcsolat - XX. századi térképen bemutatott rekonstrukció



17. ábra Contra Folrentia (Lugio - Dunaszekcső ellenerődjének) romjai a Duna bal (keleti - kiskunsági) partján, a háttérben a limeshez tartozó Lugio erődjét is tartalmazó dunaszekcsői Vár-hegy





2015. január 28., szerda

Szeged - Öthalom löszterületén végzett környezettörténeti vizsgálatok eredményei



Szeged – Öthalom, egy jégkorból megőrződött sekélytavi üledékektől, a mocsári üledékeken át a szél által felhalmozott tipikus lösszé („sárga földdé”) alakult rétegig tartó üledéksorozat vizsgálati eredményeinek bemutatása

Bevezetés


1.ábra Szeged - Öthalom területén 2009-ben nyitott legújabb homokbánya légi felvétele


Ahhoz, hogy a Szeged határában Öthalomnál (1. és 2. ábra) látható löszös rétegek kifejlődését (3. ábra) és jelentőségét megértsük – meg kell ismerkednünk röviden a löszrétegek megismerésének történetével. Sajnos rendkívüli gondot jelent, különösen Magyarországon, hogy igen jelentős számú, vizsgálatokat nélkülöző, sok esetben még a szemrevételezést is mellőző „hangos gondolkodás” történt csak a szisztematikus szelvénytisztítást és mintavételt követő korrekt vizsgálatok helyett. Erre a hangos gondolkodásra és terepsétákon történő szemmel verésre Magyarországon egy egész „iskola” épült, amelyben a más területeken, sok esetben más országokban végzett kronológiai és természettudományi vizsgálatokat igyekeztek kivetíteni a magyarországi szelvényekre.


2.ábra Szeged - Öthalom területén 2009-ben nyitott legújabb homokbánya 
löszterületet feltáró szelvényei (a szerző felvétele)


3.ábra Szeged - Öthalom területén 2009-ben nyitott legújabb homokbánya 
löszterületet feltáró szelvényei (a szerző felvétele)

A sárga színű löszös rétegeket (a sárga földet) már 8000 évvel ezelőtt felismerték és felhasználták a házak építésénél és a földművelésnél az első élelmiszer-termelő, Körös kultúrához sorolt közösségek a Kárpát – medencében (4. - 7. ábra).


4. ábra A Kárpát - medence löszös alapkőzetét és a mezőségi talajokat
először hasznosító Körös kultúra elterjedése


5. ábra A Kárpát - medence löszös alapkőzetét és a mezőségi talajokat
először hasznosító Körös kultúra megtelepedési szintje Tiszapüspöki határában
(Forrás: http://mno.hu/szembeszed/feltarjak-a-karpat-medence-legosibb-hazat-es-titkait-1240339)


6. ábra Körös kultúra megtelepedése a vajdasági Zenta határában, a Mákos patak partján található löszös térszínen (Forrás: http://archiv.magyarszo.com/arhiva/2008/04/10/main.php?l=b6.htm)




7. ábra Körös kultúra megtelepedésének rekonstrukciója Nagykörű - TSZ Gyümölcsös területén
1. Körös kultúra megtelepedése, 2.Lösszel fedett futóhomok felszín, 3./Erdőssztyeppel borított jégkori maradványfelszín, 4./Tiszai allúviumon található feltöltődött holtág, 5./Kora holocén keményfás ligeterdő jelentős tölgy és szil dominanciával, 6./ Kora holocén keményfás ligeterdő jelentős hárs dominanciával (Sümegi, 2004, 2006)


 Hasonló módon a kínai palearktikus régióban kialakuló első neolit élelmiszer-termelő kultúrák már a kialakulásuk kezdetén szétterjedtek a löszös felszíneken és hasznosították a löszrétegeket, illetve azokon kialakult talajokat. Az első leírásai a löszös rétegeknek kínai császári udvari hivatalnokokhoz köthetők. 

8. ábra A kínai Xian város határában kialakított Banpó régészeti - történelmi és geoarcheológiai park
löszön kialakított neolit településrészlet rekonstrukció (Sümegi Pál felvétele, 2004)

Az első tudományos megfogalmazásai a lösznek és a bennük található fosszilis talajoknak Luigi Ferdinando Marsigli gróf (1658-1730), 1726-ban kiadott művéből (Danubius Pannonico Mysicus; Observationibis Geographicis, Astronomicis, Hydrographicis, Physicis; perlustratus: The Hague and Amsterdam, Grosse, P., Alberts, Chr., de Hoodt P., Herm. Uytwert - Franc Changuion) származik: „Terra nigra fructifera pinguis. Terra lutosa cinerive et in fragmento creatacea priabilis”. Ez a munka az oszmán megszállás alól felszabadított királyi Magyarország déli részén, a Duna völgyében végzett utazást mutatta be, ahol a dunai magaspartokat alkotó löszös rétegeket és fosszilis talajokat ismerte fel és írta le Luigi Ferdinando Marsigli gróf (49. ábra)


9.ábra Luigi Ferdinando Marsigli gróf (1658-1730) a királyi Magyarország területén,
a dunai magaspartokon látható löszös rétegek és fosszilis talajok első nemzetközi leírója

Ezzel szinte egyidőben a Balaton déli részén, a somogyi partokat alkotó sárga földet (= löszös rétegeket) írta le Bél Mátyás magyar polihisztor Balatonkeresztúron. Majd Robert Towson, a skót akadémia tagja írta le a tatai szörnyű elefántcsontokat (mamutcsontokat) tartalmazó löszös rétegeket 1790-es években a magyarországi utazásai során. Ezt követően pedig a francia geológus, François Sulpice Beudant ismerte fel és térképezte a diluviális (jégkori) sárga földet a Balaton környékén.


10. ábra Karl Caesar Ritter von Leonhard (1779-1862) báró, heidelbergi minerológus professzor, a  lösz első tudományos leírója

Mégis a löszös képződmények első tudományos leírójának a német, heidelbergi ásványtani professzort Karl Caesar Ritter von Leonhard (1779-1862) bárót tartjuk (5. ábra). Leonhard a Rajna völgyében felismerte, leírta és a német bányászati kifejezést átvéve lösznek nevezte el ezt ez üledékes képződményt 1824-ben megjelent könyvében (Charasteristik der Felsarten, Für Akademische Vorlesungen und zum Selbstudium, Joseph Engelmann, Heidelberg: 3.kötet, Laza üledékek 89. rész Lösz (Loefs, Loesch, Löss): 722 – 724 oldal). Leonhard a löszös rétegekből előkerült csigafajok héjait és a mamutcsontokat is megemlíti ebben a munkájában és többek között csigahéjas talajként említi Oppenheim környéki löszöket. 



11. ábra A világ löszterületei és lösszerű üledékei


12. ábra A világ löszterületei és lösszerű üledékei a felhalmozódás korával


13. ábra Közép-Európa löszterületei és lösszerű üledékei a felhalmozódás korával

Ezt követően a világ sok területén ismerték fel a löszös képződményeket (11. - 13 ábra), de képződési környezetükről a német földtudományi szakember, Ferdinand von Richthofen (1833-1905) és a magyar geológus, id. Lóczy Lajos (1849-1920) kínai útjait (14. és 17. ábra), az igen jelentős vastagságú kínai löszös rétegek (18-19. ábra) felismerését követően alakították ki csak az első reális elképzeléseket. Az itt említett kutatók kínai útjáig tavi, folyóvízi képződménynek egyaránt tartották a löszös rétegeket – elsősorban azért, mert a löszös rétegek egy részében jelentős mennyiségű vízi környezetben élő csigafaj héjait találták meg. 


14. ábra Ferdinand von Richthofen német kutató, a lösz eolikus felhalmozódásának egyik legkorábbi felismerője


15. ábra A kínai Sárga folyó (Huang Huo) mentén kifejlődött jelentős vastagságú löszrétegek rajza Ferdinand von Richthofen német kutató könyvéből


16. ábra A kínai Sárga folyó (Huang Huo) mentén kifejlődött jelentős vastagságú löszrétegek rajza Ferdinand von Richthofen német kutató könyvéből


17. ábra Lóczy Lajos magyar geológus, gróf Széchenyi Béla vezette ázsiai expedíció (1877-1880) természettudományi szakembere, a kínai löszterületek egyik első leírója és elemzője



18. ábra A kínai Sárga folyó (Huang Huo) mentén kifejlődött jelentős vastagságú löszrétegek 



19. ábra Kína egyik legvastagabb löszterülete Louchuan környékén (Sümegi Pál felvétele, 2004)


20. ábra Új Zéland Déli sziget Omaru kisváros környéki jégkori moréna felszínen kialakult löszrétegek a szerzővel, 2011


Ezt követően, a XIX. század végétől a löszös képződmények térbeli kiterjedését (20. ábra) térképezték fel a kutatók, majd részletes üledékföldtani, ásványtani, geokémiai, őslénytani vizsgálatokat követően igyekeztek a lösz anyagának származási területére, a szállítás módjára, a felhalmozódási – lösszé alakulási, lösz diagenezis lejátszódási helyének környezetére következtetni. Ezek a vizsgálatok akkor gyorsultak fel, amikor a löszrétegek kialakulását összekapcsolták a jégkori éghajlati változásokkal, és a ciklikus lehűléseket és felmelegedéseket mutató klímamodellekkel, és a ciklikus éghajlati változásokat bizonyító földtani rétegekkel, exogeológiai formákkal (például moréna rétegek, gleccservölgyek).  1879-ben ezek a löszréteg vizsgálatok még elkezdődtek, amikor Szeged - Öthalom területét tudományos oldalról felfedezték.

2014. október 12., vasárnap

Október 11-én készült bejegyzés - A bátorligeti (aporligeti) üledékgyűjtő modellterület környezettörténeti elemzése V.

A bátorligeti terület környezettörténetének rekonstrukciója és összehasonlító régészeti geológiai értékelése

Az őslénytani és radiokarbon adatok és párhuzamok alapján feltételeztük, hogy a bátorligeti üledékgyűjtő medencében a tavi üledékképződés mintegy 19.000 CAL BC évvel, azaz mintegy 21 ezer évvel ezelőtt kezdődhetett el (95. ábra). Az ÉK-magyarországi löszszelvényeken végzett malakológiai vizsgálataim alapján a Vallonia tenuilabris (23.500-27.500 CAL BC év) vagy a Columella columella (19.500-21.500 CAL BC év) zonula idején kialakult, száraz és hideg éghajlaton fejlődhettek ki azok a környezeti feltételek, amelyek kedveztek a futóhomok képződésének (Sümegi, 1989, 1996, Sümegi-Krolopp, 1995, 2000, 2001, 2002).



95. ábra Az üledékföldtani, geokémiai, malakológiai és a pollenzónák kifejlődése a bátorligeti láp centrumában mélyített fúrásszelvényben (Sümegi, 2004)

Korábban már Borsy Zoltán professzor geomorfológiai vizsgálatok alapján 18.000 - 20.000 BP (19.500-21.500 CAL BC) és 22.000 - 26.000 BP (23.500-27.500 CAL BC) évek között jelentős homokmozgást feltételezett a nyírségi hordalékkúpon (Borsy, 1973, 1978, 1980, 1987, 1990, 1991). Malakohőmérő alapján a homokbuckák kialakulása idején 12-14 ºC lehetett az egykori júliusi középhőmérséklet, vagyis a mai átlaghoz képest 6-7 ºC fokkal hidegebb lehetett (Sümegi, 1989, 1996, Sümegi-Krolopp, 2002). A pollenadatok szerint az egykori csapadék mennyisége pedig 180-210 mm, vagyis mai mennyiségnek mintegy harmada lehetett (Járainé-Komlódi, 1966, 1968, 1969, 1987, 2000). Ugyanakkor pollenösszetétel alapján rekonstruált csapadékmennyiség a hidegebb klímán lecsökkent párolgás és párologtatás következtében még jelentősebb vegetációs borítást biztosíthatott a vizsgált területen.
A tavi üledékképződés feltételezett kezdete az izotópgeokémiai, hidrogeológiai munkák alapján a nyírségi csapadékbeszivárgási övezet létrejöttével, a nyírségi hidrorezervoár rendszer csapadékvízzel történő feltöltődésével párhuzamosítható (Hertelendi et al. 1992b). A beszivárgó csapadékvíz hatására a központi, magasabb térszínű területek felől a hordalékkúp pereme felé áramló talajvízrendszer jött létre (Rónai, 1955, 1961, Erdélyi, 1960). Az emelkedő talajvízszint hatására a mélyebb fekvésű területeken, köztük a bátorligeti szélbarázdában a talajvíz a felszínre léphetett. A bátorligeti üledékgyűjtő medencr tehát soligén vagyis talajvíz eredetű vízzel töltődött fel. Ugyanakkor a szélbarázdában fokozatosan kifejlődő tavi rendszerbe nem csak soligén eredetű víz kerülhetett, mert a rendszer kialakulása mintegy 2000 évet átfogó csapadékosabb és enyhébb éghajlattal jellemezhető interstadiális ciklussal, a Vestia turgida-Punctum pygmaeum zonulával párhuzamosítható (Sümegi-Krolopp, 1995, Krolopp-Sümegi, 1995). A malakohőmérő módszerrel kapott adatok alapján az egykori júliusi középhőmérsékleti értékek a korábbi 12-14 °C-ról 14-17 °C-ra, átlagosan 15.6 °C fokra emelkedtek.
A bátorligeti láp centrumában mélyített fúrásból előkerült pollenek összetétele (Willis et al. 1995) alapján - figyelembe véve Basil Davis vezetésével, recens pollen adatok alapján kidolgozott módszernek a legmelegebb hónapra vonatkozó értékeit (Davis et al. 2003) – a Ságvár-Lascaux mikrointerstadiálisra vonatkozóan 15.0 –15.4 °C közötti egykori júliusi középhőmérsékletet rekonstruálhattunk. Ezek az adatok jó egyezést mutatnak a malakohőmérő alapján rekonstruált egykori júliusi hőmérsékleti értékekkel.


96. ábra Az üledékföldtani, geokémiai, malakológiai zónák, faszenes és gerinces maradványszintek kifejlődése a bátorligeti láp peremén kialakított földtani szelvényben (Sümegi, 2004)

A bátorligeti szelvény pollenelemzése (Willis et al. 1995), a Pinus sylvestris, Picea, Betula fák pollenmennyiségének növekedése is alátámasztja az enyhébb, csapadékosabb éghajlaton történő beerdősülést ebben a mikrointerstadiálisban. A bátorligetihez hasonló pollenképre jellemző összetételbeli változásokat lehetett kimutatni a kardoskúti Fehér-tavon, a keleméri Nagy-Mohos tavon kialakított, radiokarbon adatokkal rögzített pollenszelvényeken is (Sümegi et al. 1999, Magyari et al. 1999, 2000, Sümegi-Krolopp, 2002).
Az interstadiálist követően lokálisan, regionálisan és globálisan is kimutatható jelentős mértékű lehűlés alakult ki (Heinrich 1 esemény, Dryas I. horizont). A bátorligeti láp centrumában mélyített fúrásból előkerült pollenek összetétele (Willis et al. 1995) alapján - figyelembe véve Basil Davis vezetésével, recens pollen adatok alapján kidolgozott módszernek a legmelegebb hónapra vonatkozó értékeit (Davis et al. 2003) – a Dryas I. horizontra vonatkozóan 13.4 – 14.2 °C közötti egykori júliusi középhőmérséklet rekonstruálhattunk. Ezek az adatok jó egyezést mutatnak a Kárpát-medence északi részére vonatkozó, malakohőmérő alapján korábban már rekonstruált egykori júliusi hőmérsékleti értékekkel (Sümegi, 1989, 1996, 2005).


97. ábra Az utolsó glaciális végén kialakult hidrológiai és növényzeti helyzet a bátorligeti szélfútta mélyedésben kifejlődött tó körül



            A bátorligeti üledékgyűjtő medencében és környékén jelentős mennyiségű eolikus poranyag akkumulálódott ebben a periódusban (95. - 97. ábra), így a késő-würm során megkezdődött minerorganikus üledékképződés, a kőzetlisztben dús, mállatlan szilikátokban gazdag tavi üledék felhalmozódása tovább folytatódhatott. A hínármaradványok (Willis et al. 1995) alapján mintegy 1,5-2 méter mély, oligotróf, hidegvízű, bátorligeti tavacskát tipikus, mérsékeltövi elemeket is tartalmazó, napjainkban az Altáj - hegység szárazabb medencéiben fennmaradt boreális jellegű, erdőssztyepp környezet vehette körül.




97. ábra Az utolsó glaciális végén kialakult növényzeti helyzet a bátorligeti szélfútta mélyedésben kifejlődött tó körül

A bátorligeti láp parti szelvényének összehasonlító jellegű üledékföldtani, őslénytani, geokémiai elemzése alapján a mintegy 13.000-9.000 BP (13.100-8.000 CAL BC) év közötti fokozatos környezeti változást tudtam modellezni (95. és 96. ábra):
A talajképződés megváltozásának közvetlen előzményeként az oligotróf tóban felhalmozódott üledékanyag alapján a Pupilla sterri zonula, Dryas I. fázis idején, mintegy 13.500-16.000 BP (14.200-17.100 CAL BC évnél) intenzív porakkumuláció játszódott le a területen. Ekkor az üledékben az agyagásvány- (montmorillonit) megjelent, de mennyisége minimális volt, a kémiai elemzés alapján a Si-, Al-tartalom maximumot mutatott. A tóban jelentős mennyiségű eolikus, durvakőzetliszt frakcióban (szilikátokban) gazdag poranyag, ún. "minerorganikus" üledék rakódott le.
Mintegy 13.000 BP évvel ezelőtt a hőmérséklet emelkedésének hatására jelentős környezeti változások indultak meg a bátorligeti láp területén (88. és 89. ábra). A montmorillonit mennyisége, a vízoldható, feltehetően a parti övezetben található szilikátok mállásból származó Fe és Mn mennyisége megemelkedett. Ugyanebben a szintben a pollenelemzés (Willis et al. 1995) elegyes tajgaerdő záródását tudta kimutatni. A Picea és a Pinus félék terjedése Bonan (1992) recens vizsgálatai alapján a tajgaerdő záródását, a hőmérséklet és a csapadék mennyiségének emelkedését jelzi a területen (97. ábra).


97. ábra A globális éghajlati változás hatása a bátorligeti lokális környezetre, az egyes környezeti tényezőkre a pleisztocén/holocén határán (Sümegi, 2003, 2004)

A tűlevelű növényzet alatt képződött talajok esetében a pH csökkenése (savanyodás, savas lebomlás), a képződött huminsavak megnövelhették a Fe, Mn, Al mobilitását és ezek az elemek redukált formában a talajvízzel vagy a csapadékvízzel kerülhetnek a tavi rendszerekbe (Muir et al. 1964). Így a Fe és Mn mennyiségének növekedése az üledékgyűjtő rendszerben a bátorligeti tó környezetben kialakult savanyú pH-n történő mállással létrejött egykori elemmobilizációt, a vízben oldható Fe, Mn, Al, tartalom emelkedését, egy podzoltalaj kialakulását jelzi (Mackereth, 1966, Engstrom-Wright, 1984, Engstrom-Hansen, 1984). Ezek a változások azt bizonyítják, hogy az eolikus poranyag bár felhalmozódhatott a vizsgált területeken, de az intenzívebb mállás (talajtakaró kialakulása) miatt löszanyaggá nem alakult. Itt jegyezzük meg, hogy Sárkány Sándornak Nyírség késő-glaciális korú rétegekből származó xilotómiai adatai is az elegyes tajga záródását jelzik ezen a területen (BORSY et al. 1982, 1985). Ugyanakkor a nyírségi futóhomokréteget fedő löszön kialakult, égett, szenesült mogyoró- és fenyőmaradványokban gazdag, késő-glaciális korú fosszilis talajszintek is az intenzívebb mállást és talajosodást jelzik. A podzoltalajok a boreális tűlevelű erdők jellemző talajai, amelynek teljes kialakulásához szükséges időt mintegy 1000 évre becsülik a recens talajok vizsgálatai alapján, bár teljesen kifejlődött szintekkel rendelkező podzoltalajokat tártak fel 150 éve kidőlt fák alatt feltárult alapkőzeten képződött talajok esetében is (FitzPatrick, 1993, Bormann et al. 1995). A bátorligeti késő-glaciális korú tajga kialakulását követő évszázadokban, mintegy 1000-1500 naptári év alatt tehát egy fejlett podzoltalaj kialakulásával számolhatunk a tavat körülvevő homokfelszíneken.


98. ábra Késő-glaciális végén kialakult hidrológiai és növényzeti helyzet a bátorligeti szélfútta mélyedésben kifejlődött tó körül

Igen fontos és a savanyú podzoltalaj kialakulását alátámasztó geokémiai adat, hogy az üledékben a Fe, Mn, Al tartalom mellett jelentős mennyiségű Ba és Sr is jelen volt. Ismeretes, hogy a fenyőfélék (Picea, Pinus), különösen a lucfenyő jelentős mennyiségű, vízoldható Ba, Sr elemeket akkumulálnak a leveleikben (Bowen-Dymond, 1955. Willis et al. 1997). A döntően tűlevelűekből álló avar bomlásakor ez a Sr és Ba mennyiség mobilizálódhatott és oldott formában a bátorligeti tavi rendszerbe kerülhetett.


99. ábra Késő-glaciális végén kialakult hidrológiai és növényzeti helyzet a bátorligeti szélfútta mélyedésben kifejlődött tó körül



Mintegy 10.500-12.000 BP (10.600-12.100 CAL BC) évek között újabb jelentős változás alakul ki az üledékgyűjtőben. Megjelenik a vas-montmorillonit (nontronit) és a montmorillonit (szmektit) agyagásvány tartalom maximuma alakul ki, goethit, manganit vált ki a szilikátok felszínén és vivianit képződött a goethit, nontronit felszíneken (31. ábra). Ebből a szintből jelentős mennyiségű pernyét, szenesült fadarabokat, vivianitot és a foszfortartalom jelentős növekedést lehetett kimutatni. Ismeretes, hogy savanyú pH-án, különösen podzoltalajok esetében a foszfát Fe- és Mn-oxidok, oxihidrátok felszínéhez is kötődhet (Engström-Wright, 1984). Ugyanakkor a pollen összetételének változása a tajgaelemek fokozatos visszaszorulását, a lombos erdei elemek előretörését jelezte. Ennek a szintnek a kialakulása egy talajváltozás kifejlődését, a podzolosodási folyamat végét, a podzoltalajnak a barna erdőtalajjá alakulásának kezdetét jelzi (97. ábra).


100. ábra Jégkor és jelenkor határának átmeneti szintjében kialakult  növényzeti helyzet a bátorligeti szélfútta mélyedésben kifejlődött tó körül

Ez a folyamat a tűlevelű avartakarónak az emelkedő hőmérsékleten történő bomlásával indulhatott meg. Az avartakaró erőteljes bomlása következtében felszabaduló szerves savak felerősíthették a Fe és Mn (valamint az Al, Ba, Sr) mobilizációját és a tavi rendszerbe történő transzportját (Willis et al. 1997). A talajvízzel és a csapadékvízzel a tóba jutott Fe, Mn pedig a vízben oldott O2 tartalommal reagálva az üledék jelentős részét alkotó szilikátok felszínén hártya formájában kicsapódott. Az avar bomlása során felszabaduló szerves savak a foszfát mobilizációját és a tavi üledékben felhalmozódását, a vasfoszfátnak, a vivianitnak (101. ábra) a kialakulását is elősegítették (Engström-Wright, 1984). A tavi rendszerben feldúsuló elemek, bemosódó szerves anyagok, a változó vízszint és az egyre jelentősebbé váló mikrobiális aktivitás hatására az oligotróf tavi rendszer átalakult, és a tavi-tóparti mocsári üledékben vasszulfát (pirit), báriumszulfát (barit), kalciumszulfát (gipsz) is kivált (Beszeda et al. 2004, Kovács-Páffy et al. 2004).



101. ábra Vivianit kiválás a bátorligeti jégkor végi - holocén kezdeti szelvényszakaszból

A malakohőmérő szerint ebben a szintben, 10.500-12.000 BP (10.600-12.100 CAL BC) évek között a júliusi paleohőmérséklet meghaladta a 16-17 °C-ot. Az eddigi quatermalakológiai adatok alapján (SÜMEGI, 1989, 1995) az Alföldön ebben a fázisban a hidegkedvelők és a hidegtűrő elemek egy része (Vertigo parcedentata) eltűnik, másik részük visszaszorul (Columella edentula). Ugyanakkor az adatok azt is mutatják, hogy a hőmérséklet emelkedésének hatására megindult folyamat időben eltérően fejlődött ki a Kárpát-medence egyes részeiben. Az Alföld déli részén a Mastus venerabilis faj dominanciaszintje (Krolopp et al. 1995) alapján mintegy 1000 évvel korábban kezdődött el az erdők terjedése, mint az Alföld északkeleti részén. A középhegységben pedig feltételezhetően még később, csak a holocén kezdetén (Willis et al. 1997) játszódott le. Véleményünk szerint a hőmérséklet emelkedése, a 17 °C-ot tartósan meghaladó szintje a vegetációs periódus időtartamának megnövekedését, a fagymentes hónapok csökkenését, a lokális periglaciális fagyhatásnak fokozatos megszűnését jelzi. Ez az időben elhúzódó és mikroklimatikus okok miatt mozaikosan jelentkező folyamat a globális hőmérséklet-emelkedésnek a kárpát-medencei régiókban a mezoklímára és a mezokörnyezetre gyakorolt hatását mutatja. Ekkor szűnhettek meg a lösz képződésének paleoökológiai feltételei a Kárpát-medence jelentős részén, mert a globális szinten egyébként is csökkenő poranyag a felhalmozódást követően a löszképződési környezet hiányában már nem alakulhatott, diagenizálódhatott löszkőzetté.



102. ábra Jelenkor (holocén) kezdetén kialakult  növényzeti és hidrológiai helyzet a bátorligeti szélfútta mélyedésben kifejlődött tó körül



A bátorligeti láp centrumában mélyített fúrásból előkerült pollenek összetétele (Willis et al. 1995) alapján, a recens pollen adatok alapján kidolgozott módszernek a legmelegebb hónapra vonatkozó értékeit figyelembe véve (Davis et al. 2003), késő-glaciális periódus végére vonatkozóan 17.2–17.9 °C közötti egykori júliusi középhőmérséklet rekonstruálhattunk. Ezek az adatok jó egyezést mutatnak a malakohőmérő alapján korábban már rekonstruált egykori júliusi hőmérsékleti értékekkel és Járainé-Komlódi (1966, 1969) korábbi, pollenadatok alapján rekonstruált, az alföldi területekre vonatkozó 17-18°C közötti egykori júliusi középhőmérsékleti értékeivel. Ugyanakkor kiemelkedően fontos tény, hogy más magyarországi pollenszelvényekkel szemben a bátorligeti láp szelvényében nem lehetett kimutatni a fiatalabb Dryas lehűlési szinteket.


103. ábra Jelenkor (holocén) kezdetén kialakult  növényzeti és hidrológiai helyzet a bátorligeti szélfútta mélyedésben kifejlődött tó körül

A vegetációs viszonyokat és talajképződést egyaránt érintő környezeti változásokkal párhuzamosan a tavi üledékképződési környezet is megváltozott, jelentős mennyiségű Ca - karbonátban kötött formában - halmozódott fel a karbonátban szegény alapkőzettel körülvett tóban. A tavi rendszer környezetében a hőmérséklet további emelkedése, a holocén éghajlati viszonyok kialakulása következtében ebben az időhorizontban, 10.500 BP (10.600 CAL BC) évnél terjedtek el a lombhullató fák. A lombhullató fák a tűlevelű fákkal szemben eltérő elem-mobilizációval jellemezhetők és megjelenésük, terjedésük a pH emelkedését, a lúgos pH-n történő szilikátmállást, az agyagásványok kialakulását, a Ca növényi részekből és szilikátokból szabad, ionos formába átmenetét segíti elő (Bennett et al. 1992, Willis et al. 1997). A lombhullató fák levelében jelentős mennyiségű Ca koncentrálódott és a felhalmozódó avar vízoldható kalciumban gazdagabb lett, majd ez a Ca a csapadékkal a tavi rendszerbe mosódott, ahol jelentős mennyiségű Ca(HCO3)2 alakulhatott ki, amely a vízszintváltozások, az algák CO2 megkötésének hatására kalcit és alacsony Mg-tartalmú kalcit formájában halmozódott fel az üledékben. A lombos erdővel körülvett karbonátos tavi rendszer kialakulása a holocén kezdetére lejátszódott teljes környezet átalakulást, a holocén környezeti viszonyok kifejlődését bizonyítja (97 - 103. ábra).


104. ábra Jégkor és jelenkor határának átmeneti szintjében kialakult  vasas - goethites kiválások a tavi üledékben és a kagylók héjának felszínén

Mit jelentenek ezek a változások a tó tágabb és szűkebb környezetében élt emberi közösségek szempontjából? Azt, hogy a globális éghajlati változás hatására a lokális és regionális környezetük teljes mértékben átalakult. A globális és fokozatos hőmérséklet növekedés hatására az epipaleolitikum kezdetén előbb zárt vegyeslombú tajga vegetáció alakult ki a vizsgált területen, majd a mezolitikum során ez a tajgaerdő lombos erdővé alakult át. Egyúttal a korábbi podzolos talaj barna erdőtalajjá alakult. Ez a hőmérsékletváltozás által indukált környezeti változás alapvetően át kellett, hogy formálja a terület állatvilágát és így a területen élő felső-paleolit vadászok életét is, mivel a vadászzsákmány egy jelentős része a tajgaerdőhöz kötött táplálkozást, életmódot folytatott, így a változások hatására kipusztult vagy elvándorolt a területről. Ez a változás az addigi improduktív (vadászó - halászó - gyűjtögető) életmód és hagyományok kríziséhez is vezethetett és mindenképpen válaszút elé (Gábori, 1980, 1981, 1984, Gáboriné-Csánk, 1980) állíthatta a vizsgált területen bizonyíthatóan élt vadászó közösségeket.


105. ábra Jégkor és jelenkor határának átmeneti szintjében, illetve a jelenkors kialakult  időtranszgresszív kultúra kialakulások és migrációk

Az emberi közösségekben a gazdasági, társadalmi kérdéseket is átfogó változásokra általában kétféle civilizációs válasz alakult ki, a tradicionális és a haladó típusú. A tradicionális válasz esetében az emberi közösségek mereven ragaszkodnak a kialakult hagyományaikhoz, technikai eszközeikhez, jelen esetünkben vadászati szokásaikhoz. A környezetváltozás hatására a tradicionális felfogású közösségeknek a helyzete tarthatatlan lett a Kárpát-medencében. Ezen közösségek számára egyetlen alternatíva maradt fenn, az elvándorolt zsákmányállatokat követve északra, keletre húzódni. Feltűnő, hogy korábban a mezolitikus leletek hiányában, hasonló logika alapján “etnikai vákuumot” feltételeztek a Kárpát-medencében (Gábori, 1980, 1981, 1984, Gáboriné-Csánk, 1980, Somogyi, 1970, Szathmáry, 1988; 1991). A “negatív bizonyítékból”, a régészeti leletek hiányából kiinduló hipotézis szerint a Kárpát-medence centrális vidékeiről a pleisztocén végén paleoökológiai okok miatt a felső-paleolit rénszarvas vadászok elvándoroltak, s így a terület átmenetileg kiüresedett. Feltételezhető, hogy ezeknek a változó környezeti tényezőknek a hatására északra húzódó tradicionális közösségeknek a leszármazottai a Skandináviában élő lappok (JARMAN et al. 1982).


106. ábra A jégkor végi globális biomok kiterjedése

A haladó típusú civilizációs válasz esetében a közösségek megváltoztatják a technikai és kulturális hagyományaikat, vizsgált esetünkben a vadászati szokásaikat és az új környezethez adaptálódott állatok vadászatára térnek át. Ezeknek a változásoknak a hatására a helyben maradt emberek kultúrája megváltozhat, így kultúraátalakulás következhet be. A bátorligeti adatok is azt bizonyítják, hogy a pleisztocén végén, a holocén kezdetén megindult hőmérsékletemelkedés egy fokozatos környezeti változást indított el. Azt, hogy ez a környezeti változás okozott-e kultúra átalakulást a rendelkezésünkre álló régészeti adatok alapján még nem lehet tisztázni (105. ábra).
Kezdetben, 13.000 BP (13.700 CAL BC) évnél a tajgás sztyepp zárt tajgaerdővé alakult (Willis et al. 1995). A vegyes lombozatú tajgában, a felső-würm végi, késő glaciális korú, mamutokkal, vadlovakkal és vándorló rénszarvasokkal jellemezhető kárpát-medencei tajgás sztyepphez képest a vegyes lombozatú tajgában a korábban is jelenlévő erdőlakó állatok, mint a jávorszarvas, őstulok, szarvas, vaddisznó, európai bölény terjedtek el. Ugyanakkor a környezeti feltételek mozaikos kifejlődése következtében a korábbi éghajlati fázisra jellemző növényzet és állatvilág bizonyos elemei fennmaradhattak (Sümegi, 1995). Ez a környezeti változás korban jó egyezést mutat a jászberényi, késő-glaciális korúnak tartott epipaleolit kultúrának kárpát-medencei megjelenésével (Kertész, 1997). A bátorligeti adatok alapján a zárt tajga állapot a Kárpát-medencében 13.000-10.500 BP (13.700-10.600 CAL BC) évek között alakult ki, míg a középhegységi részeken a tajga állapot 1000-1500 éves késéssel 12.000-9.400 BP (12.100-8.700 CAL BC) évek között jött létre (Willis et al. 1997).


107. ábra A mezolit, kora - neolit és középső - neolit korú megtelepedések a bátorligeti üledékgyűjtő medence körül (50 km sugarú kör)

A következő erőteljes környezeti változást, a lomboserdő kialakulását, a bátorligeti területen 10.500 BP (10.600 CAL BC) évre tehetjük. Ez a változás egykorú a legkorábbi közép-európai mezolit lelőhelyekkel, a közép-európai mezolitikum kialakulásával, a hazai legidősebb mezolit lelőhely, Szekszárd-Palánk korával (Vértes, 1962b). A bátorligeti tavi rendszerben kimutatott a Valvata pulchella dominanciával jellemezhető vízi fauna fajösszetétele és dominancia viszonyai alapján jól szinkronizálható a Szekszárd-Palánk lelőhelyről megismert, a radiokarbon adatok alapján azonos korú Mollusca-faunával (Krolopp, 1962). Itt jegyezzük meg, hogy a Szekszárd-Palánk mezolit lelőhelyen talált nyárfa (Populus) faszeneken mért 10350 +/- 550 BP év az évgyűrű elemzések alapján készült kalibrációs program (Stuvier et al. 1998) szerint 10.363 CAL BC évnek, a CAL PAL Hulu 2007 programmal 10011 +/- 717 cal BC évnek bizonyult. Ez az adatok 2000 évvel idősebb kort mutatnak, mint a Kertész (1996) és a Jámbor (1998) által jelzett Krisztus előtti 8400 év, így a palánki lelőhely legújabb rétegtani értelmezése (Kertész, 1996, Jámbor, 1998) és rétegtani párhuzamosítása (Kertész, 1996. p. 22) erősen kétséges.


108. ábra Rekonstruált mezolit életképe a közép-európai lomboserdő övezetből

Feltűnő, hogy a lombos fákból álló zárt és gazdag cserjeszintű erdők holocén kezdetén történt kialakulásával, a melegkedvelő Mollusca fajok (pl.: Pomatias rivulare) megjelenésével és terjedésével egy időben fejlődött ki a közép-európai mezolitikum. Az előző pontban, az epipaleolitikum kialakulásánál már kitértünk az éghajlati és környezeti változások kultúrákat formáló szerepére, de a bátorligeti és a bátorligeti szelvénnyel azonos korú magyarországi szelvényeken végzett vizsgálatok eredményei (Sümegi, 2003a, Sümegi, 2004) arra utalnak, hogy a Krisztus előtti X.-XI. évezred között ismét egy markáns éghajlati és környezeti változás történt a Kárpát-medencében. Az európai mezolitikum kialakulása mellett, ezzel változással párhuzamosan a Közel-Keleten is egy erőteljes kulturális átalakulás kezdődött el és mezolitikus alapokon létrejött a letelepült életmóddal, vad gabonafélék intenzív gyűjtögetésével és talán korai termesztésével jellemezhető Natúf kultúra (Binford- Binford, 1968, Higgs –jarman, 1969, Higgs - Vita-Finczi, 1972, Sherratt, 1997, Bar-Yosef, 1998, Kuijt, 2004). Úgy tűnik, hogy a holocén kezdetén kialakult globális környezeti változásokra két, eltérő civilizációs válasz, két eltérő adaptációs alternatíva fejlődött ki az egykori emberi közösségekben. Az egyiket a mikrolit technikát kifejlesztő, hagyományos vadászó – halászó - gyűjtögető életmódot folytató mezolit közösségek képviselték (107 és 108. ábra), míg a másik alternatíva már magában hordozta egy új, innovatív fejlődésnek, a földművelésnek és az állattenyésztésnek, a neolitizációnak a lehetőségét. Mindkét alternatíva sikeresnek mondható, mivel mindez ideig mindkét alternatíva megtalálható az emberi társadalomban, bár a mezolit vadászok utódai napjainkban csak a szélsőséges időjárási körülményekkel jellemezhető környezetben (jégmezők, tundra, sivatag, őserdő) maradtak fenn.


109. ábra Paleolit, mezolit és neolit kultúrák a Kárpát - medencében a jégkor végén és a holocén kezdetén

A hazai mezolitikumban két kronológiai, egy idősebb, kora mezolitikumi és egy fiatalabb, késő mezolitikumi horizontot állapítottak meg (Kertész, 1993). A korai mezolit szintet a hárs (Tilia) dominanciájú (Willis et al. 1995) bátorligeti erdők kialakulásával, a Valvata pulchella - Discus ruderatus - Pomatias rivulare malakológiai paleoasszociáció kialakulásával szinkronizáltuk. A bátorligeti őskörnyezeti adatok alapján a kora-mezolitikum során, 10.500 - 9.200 BP (10.600 – 8.400 CAL BC) között a késő-mezolitikumhoz képest eltérő éghajlati és növényzeti viszonyok alakultak ki a Kárpát-medence belső területein, mert szárazabb, lombos erdei környezet dominált ebben a fázisban.


110. ábra A jelenkor (holocén) kezdetén a biomok globális kiterjedése

A bátorligeti láp centrumában mélyített fúrásból előkerült pollenek összetétele (Willis et al. 1995) alapján, a recens pollen adatok alapján kidolgozott módszernek a legmelegebb hónapra vonatkozó értékeit figyelembe véve (Davis et al. 2003), a pleisztocén-holocén határán 21-22 °C közötti egykori júliusi középhőmérséklet rekonstruálhattunk. Ezek az adatok jó egyezést mutatnak a malakohőmérő alapján korábban már rekonstruált 20 °C meghaladó egykori júliusi hőmérsékleti értékeivel (Sümegi, 1989, 1996).
A bátorligeti üledékgyűjtő medence kiemelkedő jelentőségű az ÉK-alföldi mezolit, elsősorban késő-mezolit lelőhelyek környezeti hátterének rekonstrukciója szempontjából. Ennek oka az, hogy több mezolit lelőhely, mint Hugyaj/Érpatak (Hillebrand, 1934), Tarpa - Márki-tanya (Dobosi, 1975, Szathmáry, 1978), Ciumesti II (PAUNESCU, 1964, 1970), Kamenitsa I (MATSKEVOI, 1987) is megtalálható a vizsgált terület körüli 50 km-es sugarú körön belül (Sümegi, 2004). Különösen Ciumesti (Csomaköz) lelőhely fontos, mert mindössze 2 km-re található a vizsgálati területtől. A mezolitikum második felében a bátorligeti területen 9.200 BP (8.400 CAL BC) évtől a hárs fokozatosan visszaszorult és a tölgy (Quercus) aránya emelkedett meg jelentősen (Willis et al. 1995). A pollenadatok alapján kiegyenlítettebb, enyhébb és csapadékosabb éghajlaton zárt tölgyerdő alakult ki. A Mollusca-fauna összetétele, a fajgazdag erdei fauna dominanciája, az Anisus spirorbis-Ruthenica filograna-Discus perspectivus paleoasszociáció kifejlődése is a zárt erdei környezet kialakulását jelzi. Hasonló változásokat lehetett kimutatni a csarodai Nyíres-tó szelvényében is 9.200 BP (8.400 CAL BC) évnél (Sümegi, 1999). Adataink alapján a mezolitikum második felének halászó-vadászó-gyűjtögető közösségei az Alföld északi részén, a Kárpátok előterében, a jó vízellátású területeken zárt tölgyerdőben éltek.


111. ábra Mezolitikus mikrolitok, trapézpengék

A Mollusca adatok alapján ebben a szintben az egykori júliusi középhőmérséklet - a mai értékeket is haladó módon - elérte a 22 °C-ot is (Sümegi et al. 1996). A bátorligeti láp centrumában mélyített fúrásból előkerült pollenek összetétele (Willis et al. 1995) alapján, a recens pollen adatok alapján kidolgozott módszernek a legmelegebb hónapra vonatkozó értékeit figyelembe véve (Davis et al. 2003), ugyanekkor 20-21 °C közötti egykori júliusi középhőmérséklet rekonstruálhattunk.
Ez a bátorligeti és az észak-alföldi szelvényekben kimutatott őskörnyezeti változás korban jól szinkronizálható a görög tengerparti Franchthi-barlangban feltárt mezolit közösségek környezetének és a gyűjtögetett puhatestű fauna összetételének megváltozásával, a jelentős vízborítást igénylő Cyclope neritea faj előtérbe kerülésével, a görög tengerparti terület víz alá kerülésével (Shackleton-Andel, 1980, Andel et al. 1980), a Földközi–tenger keleti felében a maximális vízborításának kialakulásával (Williams et al. 1978). Ezeket a változásokat az indította el, hogy a pleisztocén végétől folyamatosan visszahúzódó belföldi jégtakarók, gleccserek ebben a periódusban a korábbi ütemnél erőteljesebben megolvadtak, így jelentős mennyiségű édesvíz került a tengerekbe, a világtengerek szintje hirtelen megemelkedett, ezért a selfek és a folyótorkolatok víz alá kerültek (Adamson et al. 1980). Ezekkel az őskörnyezeti változásokkal párhuzamosan az intenzív gyűjtögető életmódot folytató közel-keleti Natúf kultúra átalakult és megjelentek az akeramikus (PPN), valódi földművelést folytató első neolit települések (Sherratt, 1980, 1997, Bar-Yosef, 1998). Az őskörnyezeti és a kulturális változások olyan mértékben összekapcsolódtak, hogy a kutatók, ha különböző módon is, de a környezetváltozás meghatározó szerepét hangsúlyozták a közel-keleti neolit civilizáció kialakulásánál (Binford-Binford, 1968, Childe, 1936, Sherratt, 1997, Bar-Yosef, 1998).

112. ábra A kora holocén második felének, a késő-mezolitikumnak a környezete a bátorligeti üledékgyűjtő medence körül

A kárpát-medencei mezolitikum régészeti értékelése szempontjából kiemelkedő jelentőségű környezettörténeti tény, hogy az észak-alföldi területeken, alluviális síkokon és semlyékek partján, zárt tölgyes erdőkben található mezolit telepek háttér régiójában, a középhegységi (szubkárpáti, szubalpin) zónában a IX. évezredben még fenyő-nyír dominanciájú, vegyes lombozatú zárt tajga állapot uralkodott (Willis et al. 1997, Sümegi, 1998, Magyari et al. 2002). Ebben a környezetben eltérő nyersanyagbázisú és alapanyag struktúrájú, de a régészek véleménye szerint (Kertész, 1996) észak-alföldi mezolit iparokhoz kulturálisan szorosan kapcsolódó mezolit lelőhelyeket tártak fel (pl.: Smolín, Kamegg, Sered I, Barca I) tártak fel (Bárta, 1980, 1981, Prosek, 1959). Az észak-alföldi hordalékkúp területén található mezolit lelőhelyeket az Észak-Alföldi Mezolit Iparba (Kertész, 1996), míg a szubkárpáti övezetbe tartozó mezolit lelőhelyeket a Tisza-völgyi Mezolitikumba sorolták (Bárta, 1981). A két eltérő nyersanyagbázisú és alapanyag struktúrájú csoportnak az elterjedési területén tehát eltérő növényzet, állatvilág és talajtakaró alakult ki (Willis et al. 1997, Sümegi, 1998, Magyari et al. 2002), ezért feltételezhető, hogy a csoportszintű kulturális eltérések kialakulásában az eltérő környezeti viszonyokra adott kulturális és gazdasági adaptáció is jelentős szerepet játszhatott a mezolitikum során.
A Krisztus előtti VIII. évezred végén és a VII. évezred kezdetén az észak-alföldi és a szubkárpáti, szubalpin területek közötti vegetációs különbségek feloldódtak és fajgazdag, tölgy és mogyoró dominanciával jellemezhető, zárt lomboserdő alakult ki egészen 600 méter tengerszint feletti magasságig. Míg 600 méter és 1000/1200 méter között hárs, lucfenyő és erdei fenyő dominanciával jellemezhető kevert lombozatú erdők alakultak ki (Farcas et al. 1999, Willis et al. 1997, 1998, Gardner, 1998, 1999, Gardner-Willis, 1999, Magyari et al. 2002, Stieber, 1967). Vagyis a Kárpát-medencében kialakult az óholocén, hegyvidéki, magasság szerinti, zonális növényzeti tagolódás.



113. ábra Európai mezolit házrekonstruckiók

A Krisztus előtti VII. évezred kezdetén a középhegységi és az észak-alföldi erdőterületek növényzeti homogenizálódásával a közel-keleti kulturális és gazdasági gyökerű neolit közösségek égei-balkáni megtelepedését követően (Andel-Runnel, 1995) párhuzamosan igen fontos technikai és kulturális, ún. „preneolitikus” változások (Clark, 1958, Kozłowski, 1987) jöttek létre a mezolit lelőhelyeken. Ugyanekkor a bátorligeti parti szelvényben a zárt erdei elemek abszolút dominanciája mellett sikerült kimutatni xerotermofil, sztyepp, erdőssztyepp fajok (Cepaea vindobonensis, Granaria frumentum) jelenlétét. Megjelenésük az erdei környezeten belül sztyeppjellegű növényzeti foltok kialakulását jelzi. Ezek a sztyeppfoltok vagy a természetes úton kialakult környezet mozaikos jellegét vagy emberi hatásra létrejött kisebb növényzeti változás kifejlődését jelzik mintegy 7.500-8.000 BP (6.500-6.900 CAL BC) évek között.


114. ábra Mezolit varázslómaszk és csontszigonyok

A Krisztus előtti VII. évezred során hasonló korú, lokális kiterjedésű, a termelő gazdálkodást folytató közösségek megtelepedése előtti, ún. “preneolit” emberi hatások, így a nyitottabb növényzeti területek kialakítása, a szegélyvegetáció kiterjesztése más lelőhelyeken is kimutathatók a Kárpát-medencében (Sümegi, 1998, 1999, 2004). A nyitottabb növényzet kialakítása összefüggést mutathat az erdei környezetben a vegetációs periódusban megjelenő mezolit vadászközösségek megtelepedésével, a mezolit táborhelyek kialakításával. Hasonló változások alakulnak ki a gyűjtögetett (Kalicz-Makkay, 1976), napfénykedvelő, szegélyvegetációban terjedő növényeknek, például a mogyorónak a kezdetben talán spontán, később tudatosan elősegített terjesztésével is. Az erdei környezetet kedvelő, vadászott állatok (őstulok, szarvas, őz, vaddisznó, bölény) mozgását befolyásoló ún. “vadászösvények” (Smith, 1970) kialakításával, vagy a vadászati táborhelyek környezetének átalakításával párhuzamosan sztyeppjellegű növényzeti foltok megjelenése, kiterjedése jár együtt (Sümegi, 1998, 1999). A bátorligeti láp peremén kialakított földtani szelvényben mért radiokarbon adatok alapján ezek a preneolitizáció lehetőségét felvető malakológiai változások közvetlenül a kárpát-medencei kora-neolit közösségek, a Körös és Starcevo kultúrák legidősebb megtelepedése előtt fejlődtek ki (Hertelendi et al. 1996).



115. ábra Mezolit erdőégetés - folt- és sávszerű emberi hatás nyomán a napfénykedvelő, erdőszegélyen élő mogyoró terjedése

A késő mezolitikum során elkezdődött és tudatosnak is tekinthető, a vizsgált területen kimutatható vegetációváltozást, a mozaikos erdei környezet létrehozását okozó emberi tevékenységnek igen nagy a jelentősége, mert azt bizonyítja, hogy a mezolitikum második felében a Kárpát-medencében élő vadászó – halászó - gyűjtögető népcsoportok eljutottak az ún. “szubsztituciós” fázisba (Zvelebil - Rowley-Conwy, 1986). Vagyis a saját, aktív beavatkozásaik nyomán felhalmozott ismereteik révén nyitottá váltak az élelmiszertermelési, a produktív gazdálkodási tapasztalatok átvételére (Zvelebil, 1986). Az Alföld északi részén, az Északi-középhegységben, a mezolit régészeti lelőhelyek közelében lévő paleoökológiai lelőhelyeken is sikerült kimutatni a kisebb-nagyobb pernyemaximumokat követő mogyoró pollen dominancia-növekedést 6000-7000 BC évek között, ezért feltételezzük, hogy ebben az időszakban már a Kárpát-medence északi felén élő mezolit lakosság jelentős része a szubsztituciós fázisba kerülhetett (Sümegi, 1998, 1999).


116. ábra Mezolit kori tóparti környezet rekonstrukció

Ezek a Krisztus előtti VII. évezredben kialakult változások a vizsgált területen, köztük a bátorligeti láp közelében régészetileg igazolt mezolit közösségek erőteljes fejlődését, egy intenzívebb gyűjtögetésen és vadászaton, az állattenyésztés bizonyos elemeinek átvételén, erőteljesebb növényzet átalakításon alapuló preneolit fázis kialakulását valószínűsítik. A régészeti és környezettörténeti adatok arra utalnak, hogy a környezet intenzívebb kihasználását okozó társadalmi változásokat az ún. “Termékeny Félhold” területéről kisugárzó, közel-keleti kulturális gyökerekkel jellemezhető neolit közösségek balkáni, égeikumi megtelepedését (Ammerman – Cavalli-Sforza, 1971) követően a kárpát-medencei mezolit közösségeket ért kulturális impulzusok indították el.



117. ábra A neolit kutlúra és technika terjedése a jelenkor kezdetén a Közel - Keletről, a Termékeny Félhold területéről

A bátorligeti szelvényekben 7000-7150 BP (5887-6008 CAL BC) évek között jelentős változások mutathatók ki. A zárt erdőre jellemző pollenek, illetve csigafajok aránya lecsökkent, megjelentek a növénytermesztést bizonyító gabona- és gyomnövények pollenjei, a Mollusca-faunában előtérbe kerültek a nyitottabb erdőtípusra jellemző fajok és kialakult a Carychium tridentatum–Vitrea crystallina–Helix lutescens paleoasszociáció. Ez az egykori csigaközösség 6000 BP (4900 CAL BC) évet követően stabilizálódott és egészen a bronzkor végéig, 3100 BP (1300 CAL BC) évig fennmaradt. Ezzel párhuzamosan a karbonátos tavi rendszer megváltozott, a mésziszap-képződés lezárult és szerves anyag felhalmozódás, eutróf tavi üledék lerakódása indult meg az üledékgyűjtő medencében. A bátorligeti szelvényekben kimutatott, Krisztus előtti VI. évezred kezdetén bekövetkezett változásokkal párhuzamosan a Balkán-félsziget felöl neolit csoportok, a Körös-Starcevo kultúra közösségei (Kutzián, 1944, Kalicz, 1970, Kalicz-Makkay, 1977, Bánffy, 1996, 2004a, 2006, Raczky, 1983, 1989) települtek a Kárpát-medence déli és keleti részébe és a bátorligeti láp környékén mintegy 16, régészetileg igazolt kora-neolit korú telep jelent meg (Bánffy, 2004b).



118. ábra A neolit kutlúra elterjedésének határa a Kárpát - medencében 

A neolit civilizáció megtelepedését követően a bátorligeti láp üledékgyűjtő medencéjében megszűnt a mésziszap képződése és egy nyitottabb erdőtípus kialakulását tükröző Carychium tridentatum–Vitrea crystallina–Helix lutescens egykori malakocönózis alakult ki. A neolitikumtól kezdve a bronzkor végéig ez a faunaösszetétel nem változott meg jelentősen. A vizsgált szelvények körüli térségben jelentős számú kora-, középső- és késő-neolit, rézkori, valamint kora- és középső-bronzkori település valószínűsíthető (Bánffy, 2004b, Kiss, 2004). Ennek ellenére sem a neolitikum, sem a rézkor során az emberi hatás nem vált jelentősebbé a kora-neolitikumban tapasztaltaknál, ezért fel kell tételeznünk, hogy a bátorligeti láp környéke gazdálkodási szempontból csak háttér terület (legelőterület, szelektív fakitermelés, intenzív gyűjtögetés színtere) lehetett.



119. ábra A vízszint növekedésének rekonstrukciója az égeikumi Franchti - barlangnál


Figyelemre méltó, hogy a sem Mollusca-faunában, sem az üledék összetételében nem mutatható ki változás az atlantikum végén, 5000 BP (3800 CAL BC) évnél, az atlantikum és szubboreális határán. Így éghajlati változást, hőmérséklet csökkenését sem tudtunk rekonstruálni ebben az időintervallumban. A bátorligeti Mollusca adatok alapján feltételezhető, hogy a holocén éghajlati optimum jóval hosszabb ideig állt fenn és valószínűleg másképpen alakult ki, mint azt korábban feltételezték. A bátorligeti Mollusca adatok arra utalnak, hogy 9.200 - 3.100 BP (8.400-1.500 CAL BC) év között nem történt jelentősebb hőmérsékleti változás a tenyészidőszakon belül.


120. ábra Termékeny Félhold neolitizációs centrum - gabonafélék
121. ábra Termékeny Félhold neolitizációs centrum - az első domensztikált állatok

122. ábra Neolit életforma és a környezetátalakítás

A bronzkor végén, a Berkesz és a Gáva kultúrák megjelenésével párhuzamosan jelentős változás alakult ki a bátorligeti területen (Kiss, 2004). A bemosódó szárazföldi Mollusca héjak arányának növekedése, a mocsári környezetre utaló Carychium minimum faj terjedése, a Carychium minimum - Carychium tridentatum paleoasszociáció kialakulása és az erdei fauna gyors elszegényedése erőteljes emberi hatások kialakulását jelzi a vizsgált területen. Ezek a változások azt mutatják, hogy bronzkor végén az emberi hatások ismét felerősödtek a bátorligeti láp környezetében és az erdőirtásokat követő erózió felgyorsulásának következményeként a parti övezet elmocsarasodása következett be. A paleoökológiai adatok alapján úgy tűnik, hogy a bátorligeti tómeder gyors feltöltődése, a parti övezet elmocsarasodása összefügghet a bronzkor második felében kimutatott jelentős kiterjedésű építkezésekkel (Bóna, 1992), a gazdálkodási szempontból háttérként kezelt terület (köztük a bátorligeti terület) növényzetének, elsősorban a fás szárú vegetációnak az intenzívebb hasznosításával. 



123. ábra Rézkori és bronzkori megtelepedések a bátorligeti üledékgyűjtő medence körül

A késő-bronzkor során a szenesült fa-, termés-, magmaradványok (Rudner et al. 2004) között a bükk- és gyertyánfák kerülnek előtérbe (89. ábra). Ezek a paleobotanikai adatok a Mollusca-faunával és az éghajlati modellekkel (Kutzbach-Guetter, 1986) párhuzamban egy csapadékosabb, hűvösebb éghajlati szakasz kialakulását, az egykori júliusi középhőmérsékletnek 1-2 ºC fokos csökkenését valószínűsítik. Ezek az éghajlati feltételek kifejezetten kedvezőek lennének az erdők záródása, a zárt erdei környezet kialakulása szempontjából, de a bronzkor közepétől kezdődő folyamatos emberi hatások megakadályozzák ezeknek a természetes folyamatoknak a kifejlődését.



124. ábra A holocén középső szakaszának környezete a bátorligeti üledékgyűjtő medence körül

A Krisztus születését követő első évszázadban a bátorligeti láp parti szelvényében talált malakofauna összetétele erőteljesen megváltozott. Az erdei elemek aránya erőteljesen lecsökkent és alacsony szinten stabilizálódott, bár a fajszám változatlan maradt. Ezzel párhuzamosan a növényzeti borítottsággal szemben közömbös, vagy a nyílt területet kedvelő csigák, mint a Succinea oblonga, Granaria frumentum, Vallonia pulchella, Vallonia enniensis fajok aránya is jelentős mértékben megemelkedett. Érdekessége ennek a malakológiai horizontnak, hogy a higrofil és xerofil, valamint a hidegtűrő és enyhébb éghajlati körülményeket kedvelő fajok aránya egyszerre emelkedett meg és előkerült a késő-vaskori, római kori (Jerem et al. 1985, 1986) erdőirtások nyomán a Balkán-félsziget északi részéből a Kárpát-medencei láprétekre, mocsarakra benyomuló Monacha cartusiana faj egyedei is. Ezek a malakológiai adatok azt bizonyítják, hogy az egyes kultúráknak a környezettel kialakított viszonya, a növényzet átalakítása jelentős változásokat okozhatott az egykori Mollusca-faunában. Ilyen változásnak és adventív terjedésnek tekinthetjük a Monacha cartusiana faj megjelenését a bátorligeti láp területén a Krisztus születése körül, mert ugyanebben az időben az Alföldön, közte a vizsgált területen jelentős lélekszámú kelta közösségek telepedtek meg, amit a bátorligeti láp közelében feltárt kelta temető is alátámasztott (Szabó, 1971, Almássy, 2004). A fejlett vaseszközökkel rendelkező kelta közösségek erdőirtásai nyomán ez a nedves aljzatú, nyitott területeket, láp- és mocsárréteket kedvelő, eredetileg balkáni elterjedésű Monacha cartusiana faj megtelepedett a Kárpát-medencében is.


125. ábra A császárkor környezete a bátorligeti üledékgyűjtő medence körül

A bátorligeti adatok azt bizonyítják, hogy a bronzkor végén kialakult emberi hatásokat a vaskor végén megjelenő, fejlett vaseszközökkel rendelkező kelta közösségek környezet átalakító tevékenysége felülmúlta és ekkor az Alföldön visszafordíthatatlan természetátalakítás indulhatott meg (SÜMEGI, 1998, 1999, SÜMEGI – BODOR, 2000). A kelta közösségek a korábbi társadalmakat többszörösen felülmúló környezetromboló hatásokat idéztek elő a Kárpát-medencében és kimutatható a kelta közösségek megtelepedését követő erdőirtás, növénytermesztés, állattenyésztés, település kialakítás hatására létrejött talajbemosódási szintek és a tavak eutrofizálódásának, feltöltődésének felgyorsulása is (WILLIS et al. 1995, 1998, SÜMEGI, 1998, 1999, SÜMEGI – BODOR, 2000).



126. ábra Kelta törzsek és innovációk elterjedése

Ezek az adatok jelzik, hogy a fejlett vaseszközökkel, már a kelta korban megindított természet-átalakító munka elért egy olyan szintet a császárkorban, hogy az eredeti szárazföldi ökológiai rendszer, az erdőtársulások már a bolygatás lezárulását követően sem képesek visszaállni, regenerálódni, úgy ahogy a neolitikumi, bronzkori impulzusszerű emberi hatások lezárulását követően tapasztalhattuk. Az erőteljes erdőirtási tevékenységet, az antropogén hatásokat a bátorligeti szelvényben is megtalálható, Krisztus utáni első századra tehető korú rétegekben kimutatott Monacha cartusiana egyedek (Sümegi et al. 1996a,b) és a dunaszekcsői római erőd területén, a római sírokban (Hum-Sümegi, 2000), illetve a Dunántúl más részein, római rétegekben (Krolopp, 1987) kimutatott Helicella obvia példányok is alátámasztják. Valószínű, hogy az emberi hatások fennmaradásában a népvándorlás során a Kárpát-medence területén megjelenő nagyállattartó népek is szerepet játszottak. Úgy tűnik, a technikai fejlődés következtében a késő vaskor és a római kor során a különböző termelési tapasztalatokkal és eltérő kulturális gyökerekkel rendelkező emberi közösségek átlépték az egyes környezeti egységek határát, pontosabban átalakították, feloldották ezek a határokat és a környezeti mozaikosságot hordozó tényezőket (növényzet, talajtani viszonyok) megváltoztatták.


127. ábra Kelta falurekonstrukció

A bátorligeti láp peremén mélyített szelvénnyel szemben a láp centrumában a radiokarbon mérések erőteljes üledékhiányt jeleztek. A láp centrumában a réteghiány kialakulását követően Krisztus utáni 984 körül, a magyar honfoglalás első évszázadának végén kezdődött meg az üledék lerakódása, ezért feltételezzük, hogy a láp medrének centrumát a X. század kezdetén kitisztították és egy mesterséges tavat alakítottak ki. A honfoglalás kori mesterséges tó többféle célt is szolgálhatott. Itatásra, víznyerésre is alkalmas lehetett, de az üledékrétegből előkerült halpikkelyek alapján ezt az egy hektáros mesterségesen kialakított mélyedést halastóként is használhatták. A Nyírség geológiai felépítése alapján meglepő, de a középkori tógazdálkodásnak jelentős hagyományai voltak a térségben, mert még ezeknek a kisebb halastavaknak a birtoklásáért is több birtokpert indítottak a középkor során (Nagy, 1980, Zatykó, 2004).


128. ábra A bátorligeti szelvények mintáinak üledékfaciológiai elemzése
1.Oligotróf tavi üledék minták, 2.Meszes tavi üledék mintái, 3.Eutróf tavi üledék mintái, 4.Mesterséges tavi üledék minták, 5. A tó fejlődésének iránya, 6. marl = tavi kréta megjelenése
Az üledékgyűjtő medencék kiásásával, kimerésével kialakított középkori mesterséges halastavakat folyamatosan tisztítani kellett, különben nagyon gyorsan, néhány évtized alatt úszólápok alakultak ki a felszínükön és feltöltődtek. Ezt mutatja a bátorligeti mesterséges tó is, mert ez a tó a XV. századra feltöltődött és mocsárként maradt fenn a mai napig. Az állandó vízborítást igénylő és a kopoltyús Mollusca fajok aránya a X-XV. század során még jelentős volt, majd dominanciájuk lecsökkent, a periodikus vízborítást elviselő elemek aránya valamelyest megemelkedett és megjelentek a szelvényen belül az erőteljes bemosódást jelző mezofil és xerofil fajok. A tavi rendszer valószínűleg a tisztítás hiányában a török hódoltság során gyors feltöltődésnek indult.


129. ábra Honfoglalás kori megtelepedés rekonstrukciója
A hidegtűrő, a pleisztocén során elterjedt, míg a bátorligeti recens faunából hiányzó Gyraulus riparius XIV-XV. századi ismételt megjelenése egy rövid, hűvösebb éghajlati szakasz, a középkori kisjégkor első szakaszának (1300–1500 AD évek közötti) kialakulását jelezheti az Árpád-kor végétől a török korig. A hidegtűrő, mocsári élőhelyet kedvelő Cochlicopa nitens fajnak a G. riparius fajjal szinkronban történt megjelenése is alátámasztja a leírtakat. A G. riparius fajnak ismeretesek dunai előfordulásai Csallóközben (Pintér et al. 1979, Pintér-Richnovszky, 1979) de a faj elterjedésének súlypontja É-Európára, főként a Germán-Lengyel Síkra, a Baltikumra és a Kelet-Európai Síkság északi részére tehető (Pintér-Richnovszky, 1979). Az folyóvizektől távol lévő, elszigetelt vízi életteret jelentő bátorligeti középkori halastóban a G. riparius fajnak a megjelenése egy relatíve hidegebb fázis kialakulását valószínűsíti. A radiokarbon korok alapján a korábban leírt középkori kis jégkorral szinkronizálható a bátorligeti szelvényben XIV.-XV. század közötti szintben kimutatott lehűlés. A halastavat a pollenadatok (Willis et al. 1995) alapján gyertyánnal, kőrissel, bükkel kevert tölgyeserdő vette körül.


130. ábra A bátorligeti üledékgyűjtő medence centrumában kialakított honfoglalás kori - középkori halastó

A bátorligeti szélfútta mélyedésben, a pollenadatok alapján mintegy 18.000 BP (19.500 CAL BC) évtől rakódott el tavi üledék. A szelvények üledékföldtani elemzése alapján (128. ábra) 5 üledékes fáciest sikerült kimutatni a fekü réteg feletti szintből és a következő fácieseket sikerült rekonstruálnunk:
A pleisztocén során oligotróf, kőzetlisztben és szervetlen anyagban dús, karbonátmentes minerorganikus, szilikoklasztos üledék (Dean, 1981, Dean-Gorham, 1976a,b, Oldfield, 1978) halmozódott fel az üledékgyűjtő medencében. Ezt a tavi rendszert fenyő dominanciával jellemezhető sztyeppés tajga és tajga vette körül. Később szilikoklaszt mennyisége lecsökkent és a karbonát megjelenésével egy időben az amorf szilikátok mennyisége emelkedett meg, továbbá vivianit és nontronit jelent meg a meszes tavi üledék képződés kezdetén. Ez az átmeneti tavi és szárazföldi fácies a pleisztocén, holocén határán alakult ki. A tó környezetében zárt vegyeslombú tajga, a fenyőerdő és lombos erdő átmeneti állapota jött létre. Erre a szintre különleges, a tavi környezetet körülvevő podzol talajképződéssel is összefüggésben lévő víz alatti ásványképződés (Gorham-Swaine, 1965; Nriagu-Dell, 1974; Callander-Bowser, 1976, Halbach, 1975) jellemző.
A holocén kezdetén meszes tavi üledék halmozódott fel az üledékgyűjtő medencében (92. ábra). A karbonátot alacsony Mg-tartalmú kalcit alkotja, amely jól párhuzamosítható a mérsékletövi éghajlaton, erdei környezetben jelenleg képződő tavi karbonátos üledékekkel, ahol szintén alacsony Mg-tartalmú kalcit (Ca1-x,MgxCO3 ahol x<0.04, Dean, 1981 nyomán) halmozódik fel. Ugyanakkor az amerikai préri területén, DNY-Minnesotában található tavakban kimutatható a magas Mg-tartalmú kalcit is, (Ca1-x,MgxCO3 ahol x = 0.04-0.15, Dean-Gorham, 1976a nyomán). A Kárpát-medencében a tavakban a magas Mg-tartalmú kalcit - amely diagenetikus úton édesvízi protodolomittá, dolomittá alakul (Molnár et al. 1976, 1981, 1995, 1997, Mucsi, 1963, Müller, 1969, Müller et al. 1972, Müller-Wagner, 1980) - rendkívül elterjedt. Mégis a bátorligeti karbonátos összletben ilyen kalcitösszetételt sem röntgendiffrakciós, sem mikroszondás vizsgálattal nem sikerült kimutatni (Sümegi, 2004). Úgy tűnik, hogy a Kárpát-medence ÉK-i részén - szemben a medence más részén lerakódott, hasonló korú, jelentős Mg-tartalmú kalcitot tartalmazó üledékekkel - eltérő karbonátos fáciesbe sorolható alacsony Mg-tartalmú kalcit üledékek rakódtak le. A Duna-Tisza közi tavi dolomit, magas Mg-tartalmú karbonátnak az izokrón, heterotip fácies kifejlődésének tekinthető tehát a bátorligeti karbonátos összlet. Feltételeztük, hogy a bátorligeti tavi karbonát összetételének eltérésében, a fekükőzet összetételében kimutatható különbségek, a dolomit hiánya, valamint a talajvíz alacsony Mg tartalma játszhatott szerepet.
A karbonátos réteg kifejlődésének vizsgálata alapján egyetérthetünk Müller et al. (1972) véleményével, hogy a kalcitdús tavi üledékeknél a biogén szabályozás volt az üledék képződése szempontjából a legfontosabb folyamat. Ezt támasztja alá a bátorligeti édesvízi karbonátos minták izotópgeokémiai elemzése is, mert az egykori növényzet CO2 elvonó hatását (Molnár et al. 1997) támasztják alá az izotóp eltolódási értékek (131. ábra).


131.ábra A bátorligeti karbonátot tartalmazó tavi üledékek eloszlása az izotóp fáciesdiagramon 1.=Meszes tavi üledék mintái, 2.=Eutróf tavi üledék mintái, 3.=Mesterséges tavi üledék minták

A termelő gazdálkodást folytató közösségek megtelepedését követően a tavi rendszer megváltozott, szerves anyag terheltsége fokozatosan emelkedett, eutróf tavi üledék képződése, szapropél felhalmozódása kezdődött el (131. ábra). Az anoxiás viszonyok közötti szapropél képződését a pirit megjelenése is bizonyítja. A tavi rendszer emberi hatásra történő gyors feltöltődésével jellegzetes mocsári képződmények fejlődtek ki, de ezt az üledékes szintet a magyar honfoglalás kori emberi hatás a láp centrumában megsemmisítette. A honfoglaláskorban kialakított és a középkor végéig fenntartott, tisztított tavi állapot a kora-holocénre jellemző tavi viszonyokat alakította ki újra a vizsgált területen (128. - 130. ábra).



131. ábra A bátorligeti part menti földtani szelvény fejlődéstörténete az emberi hatásokkal


132. ábra A bátorligeti és a Kárpát-medencebeli vegetációváltozások összefüggései




133. ábra A bátorligeti védett területének néhány botanikai és malakológiai értéke napjainkban